Az ész, a szem, a szív, a nyelv és a holdas meccsek

Vilmos naplója 04 

(2014. július 10.,11., 12. – csütörtök, péntek, szombat)

Most már biztos, hogy a színház és a futball közös élvezetéről kellett volna írnom egy darabot. A játék  mindenhatósága miatt. És a nemzetköziség miatt. Sokan ülnek együtt, és ugyanazt nézik. Ha nem értik, akkor is érzik.

Nem voltam jó helyen jó időben? Később kellett volna élnem? De akkor mi lett volna abból, amire még ma is tömegek gyűlnek össze, mindegy, hogy este vagy délután, előadás vagy konferencia, angolok vagy nem, beszélik-e vagy sem a nyelvet, amit angolnak mondanak…ha nem is hasonlít az én nyelvemre, sőt fordítás-fordítása is lehet akár.

  

Ha most, az utolsó világbajnoki meccs és az utolsó fesztiválnap előtt választhatnék, az élmények hatására talán megpróbálnám: lennék rendező és bíró. Előbbi színházban, utóbbi focipályán. Csakis világhírű együttes érdekel, mert azt már megszoktam.

De félre a tréfával, bár az is megy, ha kell: bizonyíték rá több komédiám, melyek közül egy-egy minden évben eljut Gyulára is. De eredetiben, azaz a Globe-ból, Londonból most először kocogtak be kacagva a színészek. 

Ők amolyan vándortársulat, könnyű, gyors díszletekkel, perfekt játékkal, pilótával, szerelemmel, tánccal, maguk nyűtte zenével. Jó volt hallani saját anyanyelvemen, de legalábbis az általam ismerthez hasonlón - saját szövegemet. Ez ma már nem evidens. Bár sokat tesznek érte odahaza, Londonban.

Délután beültem a diákok közé, akik jól tréningeznek egy távoli cél elérése érdekében: érteni szeretnék a színházat. Hagytam nekik egy kis energiát a székeken és pár fülbe súgott szót is. Tanáraikat évek óta látom itt, egyre fiatalabbak!

Kissé korosabb társaik eltévedtek: valószínűleg érzik a bajt, mert nagyon kiabáltak és sokat káromkodtak, amit jómagam kevéssé műveltem…csöndben remélem, hogy este ott ültek a Globe előadásán és nekik az lehetett a workshop.

Pénteken délelőtt a Mogyoróssy könyvtárban az volt az érzésem, hogy nem csak színház, hanem könyvtár az egész világ: pedig ez csak egyetlen terem, és nem is a legnagyobb. A konferencia gyulai helyszíne   magyar rajongóim szervezésében.

Tudós olvasóim idei kérdéseit a születésnapi tortám egy-egy  gyertyájaként értékeltem. A fő kérdés a kedvencem, hiszen ezért jövök-megyek a világban, hogy a válaszban biztosak lehessünk:  kinek a kortársa vagyok? Ki az én kortársam? Az már csak a részletek szépsége, hogy lehet-e korhűen ma még bármit is megpróbálni,  és korszerű-e, ha korhű jelmezben játsszák darabjaimat? Vagy a mai beszéd, mai öltözék, mai mondandó, politikai színház és így tovább a kelendő. Page and stage – azaz olvasva más, mint  előadva, ezt tudták jól a résztvevők is.

Igen örvendtem, hogy még a nagy Mnoushkine friss párizsi Macbethje http://www.webtheatre.fr/Macbeth-de-Shakespeare  is terítéken volt a  mindenben up to day/ a jour Maria Shevtsova figyelmének köszönhetően. Hiányoltam a képeket hozzá, mint a többieknél is… a második napon lett kép, de erről később.

Ő a kedvenc kutatóm, akinek mindig integetek Stratfordban járva, aki korát meghazudtoló frissességgel beszélt a szex és szerelem üdvözítő, vagy éppenséggel bűnbe rántó voltáról. Stanley Wells régi barátja Gyulának.

Ezen az estén megtapasztaltuk néhány elemét annak, amiről napközben szó volt. Időn és téren kívülre emelte Macbethet Luc Perceval ismét (mert az ehhez hasonló varázslatot már pár éve elkövette német nyelvterületen).  Neki Macbeth több, mint egy dráma a sok közül, ezért fogott hozzá immár harmadszor. 

Szentpétervár kínálta ezt a lehetőséget május végén és akkor ezt mondta a helyi lapnak, amely angolul jelenik meg: http://en.fc-zenit.ru/main/news/58498.html  

„You specialize in Shakespeare, and you`re here in St. Petersburg to put on Macbeth. There`s a lot of tragedy in Shakespeare. How do you view the tragedy of having to be on top of your game, like in football, and not being able to do it?
- In a sense, Shakespeare is about surviving. About trying to remain the king, let`s say. That`s the case in many Shakespeare plays. There is a difference between the tragedy of football and the tragedy of theater. The tragedy of football can come when you`re playing a very important game, and lose. And then in the stadium you have the difference between the fans of the winning team that go home singing, and the fans of the losing team that go home sad. But in the theater, actually, you are always the losers on stage. Theater is there to create empathy for the big loser on stage, and through that focus to create empathy for humanity as a whole. There is drama, and there is conflict, but there are no winners in theater. The power of theater is the empathy that it creates. There is always the bull that has to die in the arena.”

Ez alkalommal az én véleményem eltér, vannak győzők a színházban is, nemcsak a fociban.

Most vissza a fényre és a fiatalsághoz! 

Végre megjöttek a képek a konferencia színhelyére.  "Választott kortársam", a grafikus Orosz István, akinek az idei Szentivánéji plakátot is köszönöm, remek előadással kápráztatott el. 

Az én tudásom erről a világról már lezárult, amikor mások fölfedezték, hogy egy bizonyos pontból nézve láthatóvá és érthetővé válik, ami addig csak torz és érthetetlen firkának tűnt. 

Így van ez az én esetemben is. Ez lenne a kortárs válaszom a page/stage kérdéskörre. És üzenném még, hogy én sem vagyok mindentudó.  

Napközben, ha csak egy megtévesztően turisztikai látvány erejéig is, de gyönyörködtem a fiatal Fringe szereplőkben a Vár színpadán.  Ők a Lóvá tett szegedi lovagok...női.

Estére a felhők elhúztak, és az idei harmadik Macbethért állunk sorba a Tószínpadnál. Alig tudok valamit a ránk váró élményről…sokkol a látvány, az okos szöveg, a minimálból megoldott teljes színház. Más előadásainak híre megelőzte a Szabadkai Népszínházat. Macbethjük hírét mostantól terjeszteni kell.

 Valahogy így, igen, így. Amint a beengedő - megmondó emberük mondja: Shakespeare után ….400 évvel. És tudom, hozzáérti: szabadon.

A játék végén kiengednek, de követnek. Néznek rám, néznek utánam, utánamnéznek, utánamyúlnak. Megígérték, mondták...

Kint a téren dübörög a világbajnokság. Vörös teknőben viszik le a pályáról - mint Hamlet holttestét, most épp felülnézetből -  a sérültet. Négyen cipelik oldalról, akár egy királydráma végén. A gólt berúgó hős köré gyűltek a többiek, mint a háborút kiáltó urak imént a színpadon, a Macbethben. És hősként ünnepli a tömeg ( a nép) is, zúg a stadion....De ki érti ezt a nyelvet, miközben mindenki ismeri? Ebben a nyelvben él a nemzetköziség…. és a játékban.

Mondják, szuperhold volt ezen az estén. Nem értem rá  keresgélni, mert színházban voltam! Van itt egy korábbi Hold, pár napos,  épp teli, hát megteszi...

Ja, és el ne felejtsem! Három null Macbeth javára idén Gyulán. És egy a ráadás...mert nem lehet elég korán kezdeni a színházat!