2014. július 5., szombat

Kapaszkodni kell! és mi az a Batman?

Vilmos naplója (2014. július 3., 4. csütörtök, péntek) 


2014. július 3-án tizedszerre érkeztem Gyulára. Ez különösen fontos év, a fél világ rólam ír, velem foglakozik, elvégre épp a 450. éves születésnapom van. 

Tehát ez érthető… 
Kevesen mondhatják el magukról, hogy ennyi idő után még emlékeznek rájuk, olvassák, sőt vitatják, amit írt, ráadásul újra és újra nekifutnak. 

Tehát boldog vagyok. 
Ha tehetném, mindenkinek meg is köszönném, de talán elég egyetlen helyen megtennem, és ez legyen Gyula! Ahol vár a Vár. Itt eddig 17 országból, 100 előadást tartottak, több ezer néző előtt – a legbátrabb szabadtéri színháznak nevezte egy ebben illetékes.   
Tehát itt vagyok. 

Elbújtam a kedvenc díszletem mögött.

Balra a foci, jobbra a színház. Játék a lényeg. És a hangerő...


Sorban állás minden este a Várszínház előtt. Bent varázslat vár.
Figyelem! Aki régóta követi naplómat, annak ismerős lehet néhány kép…de az csak a látszat, hogy semmi nem változott. Ezek a képek újak, frissek, idén júliusiak. És napló helyett blogot írok, az ám!


Bár sokszor gondoltam, hogy talán jó lenne, mégsem tanultam meg magyarul, de a gesztusból, a mosolyból értem, hogy a 13 az igazgató úr szerencse száma, hiszen ez itt a nevemet viselő Fesztivál központja, az irodák és a Kamaraterem.

Gedeon József igazgató


 



















Ahol a falakon most kissé megilletődve láttam a múltban készült itteni fotókat: mennyi erő, energia, fiatalság és szépség minden évben és ez mind-mind tőlem indul. Más kérdés, hogy hová érkezik, de vitázni jó. És nagy öröm adni.



 





  

Mondják, én örökérvényű emberi alapdolgokról írok, hát jó: férfi-nő, hatalom-szerelem. 




Más nem nagyon van a világban, ami fontos. Kivéve a focit. Azzal meg az a helyzet, hogy szintén angol találmány. Csak épp arról én nem írtam egyetlen darabot sem. Így meglehetős feladat versenyeztetni épp a Vár két oldalán a világ két legfontosabb kérdését: ki-kit szeret? illetve ki fog nyerni? 
 
Puck/Robin mesterkedésén múlik, hogy azon a bizonyos őrült éjszakán, amikor minden és mindenki összekeveredik és épp vesztésre áll, mégis mindenki nyerjen. 



Ez is csak játék. Színház. Az egész.  Ide nekem a labdát! Hogy ez nincs benne a darabban? Miért?! A Batman az benne van? És ha szabad érdeklődnöm, mi az a Batman? ( …. ahányszor kérdik a színpadon, annyiszor csiklandós nevetés hallatszik a nézőtéren…) És a revolver? Az netán benne van a darabomban? Na, ugye, hogy játék.  
 


Tudós kollégám, Nádasdy Ádám, új fordítását a régebbi és generációsan tisztelt Arany Jánoséval fűszerezték az új Szentivánéjimben. És volt számtalan új dolog, amit bevetettek az akrobatikusan ügyes mozgású játszók, hogy ennek a bolondériának, ami kevés híján tragédiába torkollik, a végén taps legyen a jutalma.  



A rendező, aki igen messziről, Grúziából jött, komoly híve műveimnek. David Doiashvili  érdekes dolgokat mondott: egy szót sem ért magyarul, így színészei szavát nem bírta követni, ezért heves gesztusaikból úgy faragott le, ahogy a szobrász tünteti el a fölösleget.Különböző vélemények vannak a végeredményt illetően, de mindenki nagyra értékeli a  színészi teljesítményt. Induljon a vita és indul a darab is: Budapesten ősztől a Nemzetiben adják. 
Addig is készült számos interjú, beszélgetés, pl. a Bartók és a Kossuth rádió számára.

David Doiashvili rendező


Szarvas József/Zuboly és Bubnó Lőrinc riporter

A hűvös éjszaka nyugodt álmot hozott és a második napra olyan találkozást, amire már tavaly óta készülhettem: a Múzeum kertben minden alkalommal megcsodált naplementében ismét élmény volt a nemzetköziség: szonettjeim angolul, német-belga koprodukcióban szólaltak meg, trombita,dob, bőgő és a  kedves, szőke szerző-énekesnő, Caroll Vanwelden előadásában.  

 



A foci csak két korty víz erejéig volt hallható olykor, mert mindössze ennyire tudta átvenni hatalmat a zenére figyelők fölött. És ismét mosollyal búcsúzott Gyula kedvence: hátha jövőre is találkozunk….


Szombaton valami új kezdődik a gyulai vár előtti réten, dombon, élővízparton: Fringe fesztivál diákokkal, műkedvelőkkel, mezítláb a fűben. Alig várom. Mert, mit is fognak adni e jó fiúk és leányok? Hát naná, hogy a szentivánéjit!
 

Nyuszi ül a Fringe-ben!