Van ami stimmel, s van, ami nem
2016. július 7., 8., 9., 10. - Első napok
Fiatalnak érzem magam itt Gyulán, pedig… már 400....
 |
| A régi helyszínen, friss és új gondolatokra várva |
Csütörtökön érkeztem kedvenc városomba, ahol minden évben
legalább 10 napig kényeztetnek. A műsorfüzetből és a hírekből azt olvastam ki,
hogy idén leginkább ifjú alkotók hízelegnek értékesebbnél értékesebb
feldolgozásaikkal. Én nem biztos, hogy majd mindent megértek, de remélem fiatal
közönségem igen. Ha lesznek.
Tanult gyulai tanár kollégával arról beszélgettünk, mit
kezdenek a mai fiatalok az én történeteimmel. Egyáltalán érdekli őket például
valamelyik bonyolult, véres, ámde ma kriminek egyáltalán nem nevezhető királydrámám?
Itt van a III. Richárd… Vagy cukinak egyáltalán nem mondható szerelmes történetem,
mondjuk a Rómeó és Júliám? Vagy a vicces, tanulságokkal teli, kicsit zavaros
Ahogy tetszikem? Mindezek versben szedve…? Tuti, hogy számukra uncsi az összes
szonettem… Az ábécé végén helyet foglaló
generáció ma vajon mivel tud azonosulni ebből a felhozatalból? Zeffirelli híres
Rómeó és Júlia feldolgozásából talán dereng nekik az egyik betét zene, de
valószínűsítem, hogy inkább Baz Luhrmann
adaptációját értik meg Leonardo di Caprioval a főszerepben. Kosztüm,
monumentális díszlet ma már szóba sem jöhet. És tényleg, vajon „belehalnak” a
tinédzserek, ha vágyaikat nem tudják kielégíteni, vagy új szerelmet/szerelmeket
keresnek? Match, vagy nem match? Ez itt a kérdés… (Stermeczky Zsolt Gábor naplóját is érdemes elolvasni az első napról.)
