Második fejezet,
második nap
Kedden a
Kamaraszínházban egyeztettem Elek Tibor igazgatóval, akivel végigszaladtunk a hét nap programjain. Mert idén 7 nap dukált a Shakespeare Fesztiválnak. Végére érvén, kilépve az irodából arra lettünk
figyelmesek, hogy az előtérben óriási „papír-munka” folyik. Dossziék
jönnek-mennek az irodából. Nem voltam rest, odamentem megkérdezni, mi folyik
itt.
 |
| Robert Ormsby és Ágnes Juhász-Ormsby |
Miért okozunk
ennyi gondot? – kérdeztek vissza. Bemutatkoztunk. Ágnes és Robert Ormsby egy házaspár, s már nem először vannak Gyulán. 2013-ban, 2016-ban
és tavaly is jártak itt. Kanadából érkeztek 14 éves lányukkal, aki egyébként
éppen a workshopon vett részt. Ágnes (Ágnes Juhász-Ormsby) magyar származású,
segíti a beszélgetést, bár valamennyire Robert is ért és beszél magyarul. Rob,
ahogy Ágnes hívja, egyetemi docens, professzor, egy hosszútávú kutatás keretében arra kíváncsi, hogyan tudja
globális kontextusba helyezni a gyulai Nemzetközi Shakespeare Fesztivált. Több tényező is
érdekes számára. Egyrészt Gyula város adottsága, azaz hogy fürdőváros, a
történelmi múltja és hagyományai, valamint a jelen, azaz a XXI. századi
kultúrája. Érdekes számára, mennyi - nemzetközi vonalról is érkező - kísérletező
előadást láthat a közönség, akik nyitottan, értően fogadják ezeket. Kutatását az eddig megjelent kritikákra, írásokra alapozza.
Az is
kiderül a beszélgetésből, hogy Kanadában is vannak Shakespeare-hez köthető fesztiválok. A Stratfordi a legnagyobb, leghosszabb és leghíresebb, itt több Shakespeare-bemutatót
tartanak az évadban, ezen kívül a newfoundlandit
említik meg.
A kutatás első
"bemutatója" jövőre lesz, Washingtonban. Könyv is készül, melynek gyulai
fejezetét a számunkra is ismert Maria Shevtsova professzor asszony írja. Hát ez az oka ennek a nagy papírfelfordulásnak, ami még péntekig tart. Rob és kislánya Elisabeth egyébként nyáron a londoni Globe színházba készül. Persze nem először fordulnak meg arra.
Délután
utcszínház, napsütéses esőben. Három tehetséges békéscsabai fiatal ilyen időjárási körölmények között is le tudta kötni a járókelők figyelmét. Pedig féltették a hangszereiket, amiket kölcsönbe kaptak. De amikor azok előkerültek, éppen elállt az eső.
Este az elmaradt
Frunza féle Hamlet helyett egy különleges filmet láttunk. A The Rub képi világa tényleg
egyedülálló. Téma a Hamlet, rendező Lichter Péter, aki 2002 óta készít kísérleti filmeket. A ’84-es
születésű alkotó eddig
több mint 200 nemzetközi és hazai fesztiválon mutatkozhatott be.
A The Rub képi világa régi filmekből vett
részletekből épül fel. A felhasznált 35 mm-es és 16 mm-es filmszalagokat kockánként,
kézzel festették meg, és különböző roncsolási eljárások alá vetették. A film
egyik legfontosabb technikája a szerves celluloid szalagok rohasztása volt:
több száz méternyi, előre kiválasztott filmet ástak el több hétre különböző
termőföldekbe. Ezzel olyan sajátságos vizuális világot teremtettek, amit
semmilyen más technikával, vagy digitális trükkel nem tudtak volna
reprodukálni. Később ezeket a szalagokat is megfestették, majd az elkészült
képkockákat egy erre kialakított optika és egy digitális fényképezőgép
segitségével lefényképezték, majd kockánként animálták. Ez az analóg és
digitális technikákat ötvöző absztrakt filmes metódus olyan képi világot
eredményezett, ami a magyar filmben egyedülállónak tekintehtő, nagyjátékfilmes
formában a nemzetközi avantgárd filmes színtéren is ritkának számít.
A film narrátora,
Hamlet megszemélyesítője Hajdu Szabolcs volt.
Itt minden megtalálható a filmmel kapcsolatban >>>
Szentpéterváron Franciaország-Belgium 1:0. Holnap pedig megnézzük a világhírű jekatyerinburgi Kolyada Színház előadását.
