Tizenkét fogás helyett elég négy is

Július 16., 17., utolsó napok

ifj. Vidnyánszky Attila és Gedeon József a III. Richárd premierje után.
Az alkotók minden esetben Shakespeare plakettet kapnak.
fotó: Szkárossy Zsusza

Eljött az utolsó két nap. Tiszteletet érdemel a fesztivál. Minden elismerésem a Várszínház munkatársainak. Tudták, hogy mindössze hárman szervezik le a programokat? Gedeon József, az igazgató, Hargitai Éva a művészeti titkár és Vágó Marianna, produkciós vezető intézi a Várszínház ügyeit, foglalkozik a nézőkkel és a szakmával. A nyári összművészeti fesztivál idején Kósa Zsuzsa néni besegít, ő szállásokat keres és biztosít a városban az alkotóknak és az újságíróknak. Úgy tudom, ez már nem is olyan könnyű dolog, mert amióta megnyílt a strand fedett élmény része, valamint az Almásy kastély, egyre több a turista érkezik ebbe a pici, ámde annál több kulturális élménnyel rendelkező városba.

„Ezek a fiatalok jönnek, mint a gőzmozdony!”

Mondta Trill Zsolt 1972-es születésű színész egy kávéházi beszélgetés alkalmával. Sokminden történt hétfőtől péntekig itt Gyulán, újságíró kollégák beszámolóiból kiolvashatják, engem csak az foglalkoztatott még mindig, mit akarnak ezek a mai fiatalok. Velem. Mert szétszednek, összeraknak, átírnak, hozzám tesznek, egyszóval használnak. És engem ez boldoggá tesz!

2016. július 11., 12., 13., 14., 15.

Berzsenyi Bellaagh Ádám nem tudom, hány éves. Talán még harminc sincs. Ő nem igazán szedett szét, szépen előadatta történetemet a tehetséges budaörsi társulattal. Rómeó és Júliát, két szinten, tehetséges díszletben. Talán azoknak a fiataloknak, akik nem szeretnek olvasni, inkább elmennek színházba, hogy másnap el tudják mondani, miről szól a dráma. Sokmindenen elgondolkodtam ezen az estén…  hogy ma beszélgetünk-e egymással térdelve, földön ülve… hogy hogyan lehet, hogy egyik szerelemből zuhanunk a másikba és másnap már össze is házasodunk… szüleink és barátaink tudta nélkül… hogy ráadásul egy pap ezt meg is áldja… hogy milyen ma egy Lőrinc barát? Tényleg paphoz sietünk, ha segítségre van szükségünk? Nem anyánkhoz, apánkhoz? Nevetéshez hasonló erőszakos békabrekegés riaszt és az, hogy tőlem balra a nézőtér felett hosszú halállal kimúlt egy lámpa…  (Vass Antónia így írt az előadásról >>>)