Mondta Trill Zsolt 1972-es születésű színész egy kávéházi
beszélgetés alkalmával. Sokminden történt hétfőtől péntekig itt Gyulán, újságíró
kollégák beszámolóiból kiolvashatják, engem csak az foglalkoztatott még mindig,
mit akarnak ezek a mai fiatalok. Velem. Mert szétszednek, összeraknak, átírnak,
hozzám tesznek, egyszóval használnak. És engem ez boldoggá tesz!
2016. július 11., 12., 13., 14., 15.
Berzsenyi Bellaagh Ádám nem tudom, hány éves. Talán még
harminc sincs. Ő nem igazán szedett szét, szépen előadatta történetemet a
tehetséges budaörsi társulattal. Rómeó és Júliát, két szinten, tehetséges
díszletben. Talán azoknak a fiataloknak, akik nem szeretnek olvasni, inkább
elmennek színházba, hogy másnap el tudják mondani, miről szól a dráma.
Sokmindenen elgondolkodtam ezen az estén… hogy ma beszélgetünk-e egymással térdelve,
földön ülve… hogy hogyan lehet, hogy egyik szerelemből zuhanunk a másikba és
másnap már össze is házasodunk… szüleink és barátaink tudta nélkül… hogy
ráadásul egy pap ezt meg is áldja… hogy milyen ma egy Lőrinc barát? Tényleg
paphoz sietünk, ha segítségre van szükségünk? Nem anyánkhoz, apánkhoz? Nevetéshez
hasonló erőszakos békabrekegés riaszt és az, hogy tőlem balra a nézőtér felett hosszú
halállal kimúlt egy lámpa… (Vass Antónia így írt az előadásról >>>)
Nagyon vártam a keddet. Tűkön ültem már a jazz koncerten.
Szerencsére teljesen belém költözött a jó muzsika, így egy órácskára
lenyugodtam. Bágyi Balázs New Quartete és Pocsai Kriszta olyan zenét rakott
össze, amit érdemes lesz októberben lemezre venni. A koncert után következett az, ami miatt
Budapestről is nagyon sokan eljöttek. Számomra is emlékezetes a híres litván
rendező, Oskaras Korsunovas néhány rendezése, gondoljunk vissza egy 70-es évek nappalijában
játszódó, kicsit horrorisztikus Mirandára, azaz A viharra, (egy kritika>>>) vagy a commédia dell’arte
stílusban előadott pizzéria-harcra, a Rómeó és Júliára, amiket szintén itt
Gyulán láttam. Micsoda este volt ez a keddi is. Először is az Erkel Műv.Ház
lepett meg. Felújították. Úgy láttam, amit lehetett kihoztak belőle
kívül-belül. Légkondicionálót szereltek a nézőtérre is, s bár fel voltam
készülve, hogy csöpögni fogok, tökéletesen éreztem magam, így maradéktalanul
oda tudtam figyelni ritkán játszott darabomra. Egymás után értek a
meglepetések: éppen jó helyen volt a két plazma, amiről Nádasdy Ádám szövegét
olvashattuk. Mint megtudtuk, most először. Elképesztő! Nem volt probléma
követni a problémákat felvető politikai darabot. Az azonban, mint később
megtudtuk, probléma volt, hogy ideérjen a 13 méteres kamion Varsóból, ugyanis
NATO csúcs volt, 57 államfő miatt lezárták azt a városrészt, ahol a Varsói
Drámai Színházi is található. Szerencsére a gyulai igazgatóság minden követ
megmozgatott: nem lehet, hogy ne legyen Gyulán előadás. NATO csúcs ide,
kamionstop oda, a szállítmány ideért, a díszlet, azaz a varsói parlament
felépült az Erkel Színpadán és mi másnap hosszasan beszélgethettünk arról, mi
mit jelentett, kinek mi volt a benyomása, érzése, értelmezése. Ebben volt
segítségünkre Nagy András drámaíró, színháztörténész, Nádasdy Ádám fordító,
Fabinyi Tibor, a nemrég megválasztott Shakespeare Bizottság elnöke és
természetesen Gedeon József, a Várszínház igazgatója, akitől általában azt is halljuk,
mi van a kulisszák mögött, milyen egy ilyen nagy fesztivált előkészíteni,
leszervezni, majd átélni. Hosszasan
tudnék mesélni a fő- és mellékszereplők játékáról, a látványvilágról,
effektekről, kellékekről, szimbólumokról, de nézzék meg a képeket és olvassákel mások kritikáit, írásait a Szeget szeggel előadásról. No és legközelebb
legyenek itt.
Mert van itt élmény és izgalom dögivel. Tele vagyunk nyitott
kérdésekkel, témákkal. Idén engem, ahogy már ezt többször hangsúlyoztam, a fiatalok
érdekelnek a legjobban és a generációs problémák. De ezek nem is problémák,
hanem inkább különbségek, ütközések. Lenyűgöznek, ahogy egy-egy darabomat
feldolgozzák és átadják. Ifj. Vidnyánszky Attila talán 23 éves. Kereső ember,
aki hatalmas skálájú gondolati eszköztárával és kreativitásával tudja
megfogalmazni, mit is szeretne. III. Richárdjával talán azt, hogy legyen béke,
szeressük egymást, felejtsük el a múltat. Mert ez volt az egyik legerősebb
jelenete annak a darabnak, amit itt mutattak be két napja Gyulán. Felejtsük el,
mit tett az apánk, meg az apánk apja, és annak apja, meg annak az apja… ? Játsszuk
el, hogy minden rendben van? Ki tudjuk törölni tényleg a múltat, vagy vegyünk
be, nyeljünk le inkább valamit? Játsszunk? Riszáljuk úgyis-úgyis… Játszunk,
ameddig van erőnk! Legyünk bolondok, ha még nem vagyunk azok, úgyis elfogadják,
mert bár a bűn elfogadhatatlan, a bűnöst szeretni kell. Anyánk pedig úgyis
megbocsájt. Reméljük, még láthatjuk ezt a III. Richárdot valahol, hogy ezeket a
gondolatokat tovább érlelhessük. Van rá remény.
De ne legyünk mohók, a falánkság is bűn, ahogy láthattuk ezt
a Piccola Compagnia della Magnolia előadásában. Fantasztikus volt végre olasz
produkciót is üdvözölni Gyulán. Harsány, igazán olaszos, vásári, nedvdús
előadás volt egészen egyedi felfogásban. Képzeljenek el három fehér arcúra
festett színészt. Két nőt, egy teltebbet, dús ajkút, erősebbet és egy romantikusabbat,
magasabb vékonyat, valamint egy szamuráj-szerű férfit, aki akár nőt is
játszhatna. No, ebben a trióban került bemutatásra HAMM-let (Tanulmány a falánkságról) címmel a dán
királyi történetem. Hamlet, omlett, hamm-hamm, let’s… Hiéna maszkokban kezdődött az
előadás. Három kilógó nyelvű hiéna táncát láttuk, akik Hamlet édesapjának
szellemét észlelték. Innen már nehéz lenne visszaadni történetem menetét, de a
lényeg az, hogy tele volt jó ötlettel a 70 perces produkció. Ophélia például
ásványvizes palackok között, azokat kibontva, hangos bugyborékolással magába
tömve tartalmukat fulladt a tóba. De előtte egy lúdtollakkal gazdagon tűzdelt kalap
segítségével adta vissza leveleit Hamletnek, megfosztva magát annak minden
tartalmától és az általuk okozott érzésektől. Mert ami fáj, azt ki kell tépni
magunkból és el kell feledni.
Jó itt együtt gondolkodni, beszélgetni fiatalokkal, nézőkkel, újságírókkal... most kaptam a hírt, hogy a harmadik s egyben utolsó III. Richárd ma a zord időjárásnak köszönhetően elmarad. Ez van... Ilyen a szabadtéri helyzet. Odaföntieknek és idelentieknek is szabad.
No még csak azt az örömömet hagy fejezzem ki, s aztán az utolsó napokra készülve esőkopogós éjszakába burkolózom, hogy örülök, hogy a mai
hashtag mátrixban én is még jelen lehetek. # Shakespeare
Fotók: Kiss Zoltán
