Shakespeare miért géniusz? Csak!

Utolsó beszámoló - záró hétvége (konferencia, Athéni Timon, Piotr Kondrat, Kovács András Ferenc, és Gyula)

Jelenet az Athéni Timon előadásból

Vasárnap éjszaka az Athéni Timon előadással véget ért a XI. Nemzetközi Shakespeare Fesztivál. Eltelt három nap. Figyeltem magam, vajon mennyire kerülök távol azoktól az élményektől, emlékektől, benyomásoktól, amiket ezeken a programokon kaptam, Gyulán. Egyre többet gondolok rájuk.

Háromezer-ötszázan jöttek el megnézni drámáim, dalaim feldolgozásait. Elgondolkoztam… Tizenegy nap alatt három és fél ezer ember. Sok is és nem is. Ha arra gondolok, hogy a Biblia után talán az én műveimből adják ki a legtöbbet, hogy New Yorkban - ahogy azt a konferencián Nagy Andrástól megtudtuk – egy óriási területen csak velem foglalkoznak, no, nem csak ott, de most ezt tudtam meg, hogy Amerikában több mint 60 Shakespeare Fesztivál van, az újságokban, kocsmákban lépten-nyomon belém botlanak… Hiányérzetem van.

Láttak már Shakespeare-t ennyi változatban?

Kathakali Macbeth; Shakespeare dalok mediterrán stílusban; Rómeó és Júlia csak csajokkal 

 

Ígértem, ha visszatérek a Nagy András vezette beszélgetésről, elmondom a gyerekek véleményét is a Burák rendezte III.Richárdról, amire én is nagyon kíváncsi voltam. Gyors leszek, mert van más mondanivalóm is. Először is kiderült, hogy egy olyan alkotócsapatról van szó, amelyben mindenki valamilyen formában kötődik Marosvásárhelyhez. A rendező és a III. Richárdot játszó színész, Dávid Áron is ott tanult.

A forróság után viharral érkezett az enyhülés

Nem Rómeónak és Júliának való romantikus kép a teraszomról

Othelló a konyhában néger csókkal, negróval és feketével; tökfőzelék a Patriótában; négyszereplős III. Richárd és délutáni eszmecserék Nagy Andrással

Csütörtök hajnalban Gyulára is elért a vihar, eső, villámlások és mennydörgés formájában. Tulajdonképpen átaludtuk az egészet, nem úgy, mint a fővárosban, ahol már késő délután lecsapott a munkából hazaigyekvők nagy örömére. Most még kicsit szomorkás itt az idő, néha megered, de időnként próbálkozik a Nap is kibújni a szürke felhők mögül. Olyan Vihar, mármint az én repertoáromból való az idén nem lesz. Reméljük, jövőre.

A humán műveltség kopaszít

Kínai III. Richárd, sepsiszentgyörgyi Vízkereszt, Shakespeare előadásplakátok kortárs szemmel

Újra itt vagyok Gyulán. Immár tizenegyedik alkalommal. Tavaly is évfordulót ültünk, jövőre is ünnepelünk. Halálom 400. évfordulója lesz 2016-ban. Nagy buli várható. Elgondolkodtató, hogy még mindig hogy oda vannak a darabjaimért. Sokféleképpen értelmezik a mondanivalómat színpadon, mozifilmekben, beszélgetéseken, konferencián, vagy akár képzőművészeti alkotásokban.
Ez utóbbival kapcsolatban rögtön térjünk is rá a csütörtöki gyulai megnyitóra. Plakátokat állítottak ki a Kamarateremben. Érdekeseket. Vannak köztük valós, azaz tényleg bemutatott Shakespeare-előadás plakátok, de vannak olyanok is, amelyek a tervezők asztalán maradtak. Gyárfás Gábor grafikusművész szedte őket egy csokorba.