A humán műveltség kopaszít

Kínai III. Richárd, sepsiszentgyörgyi Vízkereszt, Shakespeare előadásplakátok kortárs szemmel

Újra itt vagyok Gyulán. Immár tizenegyedik alkalommal. Tavaly is évfordulót ültünk, jövőre is ünnepelünk. Halálom 400. évfordulója lesz 2016-ban. Nagy buli várható. Elgondolkodtató, hogy még mindig hogy oda vannak a darabjaimért. Sokféleképpen értelmezik a mondanivalómat színpadon, mozifilmekben, beszélgetéseken, konferencián, vagy akár képzőművészeti alkotásokban.
Ez utóbbival kapcsolatban rögtön térjünk is rá a csütörtöki gyulai megnyitóra. Plakátokat állítottak ki a Kamarateremben. Érdekeseket. Vannak köztük valós, azaz tényleg bemutatott Shakespeare-előadás plakátok, de vannak olyanok is, amelyek a tervezők asztalán maradtak. Gyárfás Gábor grafikusművész szedte őket egy csokorba.

Koltai Tamás és Gedeon József megnyitják a fesztivált

Koltai Tamás kritikus szerint, az a jó plakát, amelyikben benne van az előadás lelke, és amelyik gondolkodásra késztet. Hisz egy ilyen képzőművészeti alkotás csak hozzátehet az előadáshoz. Jó példa erre az a plakát, amelyiken – talán – egy kávédaráló van. Betesszük Shakespeare fejét és kijön belőle Hamlet koponyája. Szellemes.  A színikritikus elmesélte, hogy épp most hallott egy novoszibirszki előadásról. Wagner Tannhäuser című operáját mutatták be. A grafikus egy 28 másodperces jelenetből készített plakátot. Egy női aktról van szó, a lába közötti részt egy Krisztus ábrázolás takarja. A plakát miatt betiltották az előadást is. Olyan emberek, akik nem is látták azt. Érdekes helyzet… De maradjunk még Gyulán. Ide is készült plakát. Egy csók és egy műbajusz a Vízkereszt, vagy amire vágytok plakátján. Gedeon József igazgató úr a kiállításmegnyitón elmondta, a Várszínház fontosnak tartja, hogy az itt bemutatott előadásokhoz plakátok is készüljenek. Ez a plakát biztos felkeltette a fiatalok figyelmét is a városban és a fürdő előtt. Akár még szelfik is készülhettek a ma divatos közösségi oldalakra ezzel a nagy bajszos puszival.

 

Neki másfajta bajsza van.

A csütörtöki megnyitó után este a Tószínpadon volt jelenésem. A pekingi Nemzeti Színház társulata a III. Richárdot hozta el kínai színekben. Gazdag kiállású produkció volt, lenyűgözött a látvány és a zenei kíséret. Európában ritkán látni ilyesmit. A nagyszerű színészi játékhoz még hozzátett volna, ha a párbeszédeket látjuk a kivetítőn. Ez azonban elmaradt, mintha néma filmet láttunk volna, hisz csak  a tartalmát kaptuk meg a mondanivalónak. No, erre mondhatnánk, hogy nekünk ez kínai volt. De tudomásom szerint a Várszínház igazgatója javasolta a rendezőnek, ha viszik a produkciót, vigyék a dialógusokat is, hogy még élvezhetőbb legyen az előadás. Ebből is kitűnik, milyen fontos a mondanivalóm, nem lehet azt csak úgy röviden összefoglalni. Nekem egyébként az volt a szerencsém, hogy mögöttem két érdeklődő kislány ült az anyukájukkal, akik nagyon jó kérdéseket tettek fel, hisz a történetet ők még koruknál fogva nem igazán ismerhették. Jó volt hallani, mennyire beleélik magukat a „mesébe”, mindent meg akartak tudni: mi miért van, ki kicsoda és miért történik mindez.

Főcím

Jobbra a sokféle dobnál a kínai zenész kolléga, aki végigkísérte az előadást

És végre mesélek a csókos-bajszos előadásról. A Várszínház színpadán mutatták be Vízkereszt, vagy amit akartok, pardon, vagy amire vágytok című vígjátékomat, Bocsárdi László rendezésében. Nem olyan régen egy szívemnek kedves Hamletet is láthattunk ettől a rendezőtől és társulatától ugyanitt, Gyulán. Kíváncsian vártam, mi lesz idén. No, csak gyorsan a benyomásaimról, amiket előadás alatt jegyzeteltem le. Először is felkeltette a figyelmemet, hogy a Várszínház feketébe lett burkolva. Azaz most nem voltak lényegesek a várfalak és a vár adta terek. Egy forgószínpadra kellett koncentrálni, ott történt minden varázslat. A kerek színpad egy fallal volt ketté szelve, általában működött, mint az idő, haladt.  Már amikor elfoglaltuk a helyeinket, ez így volt. Majd egy színházban furának tetsző alak, raszta hajjal, háromszög alakú elektromos gitárral zenélni kezdett. Inkább Woodstockba illett, de ettől még inkább figyelnem kellett rá, mit keres ez a figura itt. Hát, így kezdődött az előadás.

Ez a fickó ínyemre volt. Végig kísérte a történetet átható tekintetével, erős jelenlétével, gitárzenéjével. Okos, értelmes és tényleg tartalmas este/éjszaka volt, tele humorral, szaftos, de nem közönséges ötletekkel. Csodáltam is azt a néhány gyereket, akiket elhoztak a szüleik. Szerencsére ma már azokon a tapikütyükön bárhol le tudják magukat kötni. Láttam is, hogy egyikőjük így is tett. Egyébként tudták, hogy a humán műveltség kopaszít, és hogy a háromszög alakú basszus gitár öltöztet?