Mondta Trill Zsolt 1972-es születésű színész egy kávéházi
beszélgetés alkalmával. Sokminden történt hétfőtől péntekig itt Gyulán, újságíró
kollégák beszámolóiból kiolvashatják, engem csak az foglalkoztatott még mindig,
mit akarnak ezek a mai fiatalok. Velem. Mert szétszednek, összeraknak, átírnak,
hozzám tesznek, egyszóval használnak. És engem ez boldoggá tesz!
2016. július 11., 12., 13., 14., 15.
Berzsenyi Bellaagh Ádám nem tudom, hány éves. Talán még
harminc sincs. Ő nem igazán szedett szét, szépen előadatta történetemet a
tehetséges budaörsi társulattal. Rómeó és Júliát, két szinten, tehetséges
díszletben. Talán azoknak a fiataloknak, akik nem szeretnek olvasni, inkább
elmennek színházba, hogy másnap el tudják mondani, miről szól a dráma.
Sokmindenen elgondolkodtam ezen az estén… hogy ma beszélgetünk-e egymással térdelve,
földön ülve… hogy hogyan lehet, hogy egyik szerelemből zuhanunk a másikba és
másnap már össze is házasodunk… szüleink és barátaink tudta nélkül… hogy
ráadásul egy pap ezt meg is áldja… hogy milyen ma egy Lőrinc barát? Tényleg
paphoz sietünk, ha segítségre van szükségünk? Nem anyánkhoz, apánkhoz? Nevetéshez
hasonló erőszakos békabrekegés riaszt és az, hogy tőlem balra a nézőtér felett hosszú
halállal kimúlt egy lámpa… (Vass Antónia így írt az előadásról >>>)
