Aki kíváncsi, sosem öregszik meg

Első fejezet – első nap

Itt a VB. Így is, úgy is. 😊 Gyulán Hamlet próbál minket az orrunknál fogva vezetni, Szentpétervárott a franciák szerezték meg a vezetést a belgák ellen. Isten hozott mindenkit idén is Gyulán! Azt mondják, minél idősebb, tapasztaltabb az ember, annál kevésbé érheti meglepetés. Gyorsabban telik az idő és már nem biztos, hogy olyan lelkesek az észleléseink. Lehetne így is. De itt a viharsarokban nem ezt érzem. Sokminden állandó, mégis rengeteg a változó. És ez gyönyörködtet. 

Első utam természetesen a Kamaraszínházba vezetett. Épp kiállításmegnyitó zajlott. Nem volt a programban, kellemes meglepetésként ért. Jó néhány év Hamlet-előadásaiból szedtek össze egy csokorra valót Kiss Zoltán fotóiból. Kiderült, hogy eddig 17 Hamlet-előadást láthatott a nyári közönség a Várszínház szervezésében. Idén ezt még megfejeljük párral. Hajrá! Jöhet a tizennegyedik Shakespeare Fesztivál!

Elek Tibor a Gyulai Várszínház igazgatója

A kiállítás- és a fesztivál megnyitása után a Kamaraterem színháztermébe lépve sok fiatalt láttam az emelkedő (ez új) nézőtéren. Workshoposok. Budapestről. Megnyugtató látvány. Ahogy eddig, most is Nagy András egyetemi tanár és Kovács Vanda színésznő tartják a foglalkozásokat, amik természetesen az idei témához, a Hamlethez köthető. András az előző napi előadásokat dolgozza fel délelőttönként egy kerekasztal beszélgetés formájában, Vanda pedig a sírásó jelenetet boncolgatja ebéd után a diákokkal. Bizarrrrrr. :)

Kovács Vandával a Százéves Cukrászdában futottunk össze. Lila biciklijével éppen hazaindul egy "rózsás találkozó" után.

De vissza az előadásokhoz. Legelőször a Neptun Brigád produkcióját, a  Hamletmant néztük. Megalapozták a hetet. Rávilágítottak helyzetekre, kapcsolatokra, viszonyokra, lehetőségekre a dráma kapcsán. Egy színész és egy dramaturg. Színpad nem is kellett, a produkció leköltözött a nézők lábai elé. Az első sor előtt volt egy asztal székkel a dramaturgnak, valamint egy kevéske tér a színésznek és a kellékeknek. Baksa Imre előadta az összes szerepet, a dramaturg pedig magyarázott (Győrei Zsolt). Persze néha be kellett vonni a közönséget is, hogy minden érthető legyen. Igazi beavató színház volt. Szerintem a diákoknál is telibe talált ez a feldolgozás. 

Baksa Imre és Győrei Zsolt

 

A következő előadás előtt egy dramaturggal, aki szintén gyakori fesztiválvendég itt, egy leves mellett a színházról és az időjárásról  beszélgettünk. Mert elgondolkodtató, sőt, picit ijesztő is. Már nem a színház, hanem az időjárás. Azon elmélkedtünk, vajon olyasmi jelenség lehet-e mostanában, mint 1816-ban, amikor egy vulkánkitörés miatt a nap sem sütött ki? Ugyanis hol éget a nap, hol esik, az esték hidegek, és még a tavak sem tudnak felmelegedni. Nincs biztos időjárás előrejelzés sem. Vagy ez a helyzet csak engem ijeszt meg?

A Tambora vulkán miatt nem volt 1816-ban nyár.

Az esti olaszShakespeare Ouverture igazi nyitány volt. Felvonultak a shakespeare-i történetek, kiemelték a lényeget. A látvány pazar volt, a zene pedig fantasztikus. Minden élt a színpadon: a szereplők, a díszletet mozgató zsinórosok, a díszlet, azaz egy óriási selyem lepel, valamint a zenészek. Ha az előadás után árultak volna CD-t, biztos megveszem.

 

Ezekkel a kellemes élményekkel tértem nyugovóra hétfőn.