Negyedik fejezet,
negyedik nap
Gasztroélménnyel
kezdődött a mai napi fesztiválozás. Egy újságírót kísértem el, aki már évek óta
járja az éttermeket, kóstol, kérdez, felfedez, összehasonlít, és persze megírja. Könnyű
dolgom volt tehát, csak (m)ennem kellett, bár a végére pár kilóval nehezebb lettem.
Szóval a Mogyoróssy Könyvtár mellett voltunk, amelyiknek a neve régen Kisködmön is volt. Jelenleg Gusto. A hely Remy, a Lecsó c. film patkányfőszereplője
példaképéről, Auguste Gusteau sztárszakácsról kapta a nevét, aki egyébként megmondta, hogy
"mindenki főzhet". Igy van ez a gyulai Gustóban is. Jelenleg a Juhász
családé, akik tényleg nagyon szeretnek főzni. A nagypapát jegyzik a honlapon
tulajdonosként, de igazából a fia “viszi” az üzletet, de a jelenlegi tuladonos
az unoka, aki egyébként most végzett jogi szakon. Szóval három generáció
dédelgeti ezt a helyet. Mi most az unokával és nagypapájával beszélgettünk, mert a középső generációs tag épp külföldön volt.
Juhászék szeretik a népek konyháját, leginkább a szecsuáni, csípős
dolgokat. Náluk, de még a főszakácsnál is az a sláger. Úgy állították össze az étlapot, hogy legyenek rajta hagyományos ételek és különlegességek is. Levesek között találunk csorbát, szoljankát, a főételek között van olyan, amiben a csirke és a harcsa
összeférnek, a küküllői marha, a pörkölt újragondolva, a desszertek közül a mákos párnácskát kóstoltuk meg, ami tulajdonképpen palacsintatésztába forgatott mákos guba.
A szakács, Ricsi
kíváncsi volt minden reakciónkra, részletesen elmondta, mi hogy készül, mitől
más. Ricsi békéscsabai, éppen most végzi a Juhász család támogatásával a mesterszakács
képzést, és nem mellesleg augusztusban lesz apuka. Még folytathatnám, hisz órákon
keresztül beszélgettünk a hangulatos belső teraszon, de szaladni kellett, mert
kezdődött a Gyulai Kamarazenekar koncertje. A Patriótán keresztül futván, ami
jelenleg is a fesztivál étterme, ugyanis Shakespeare korabeli étkeket
kóstolhatunk, begurultam a Kamaraszínház nézőterére, ahol már szép
számmal ültek. Próbáltam feldolgozni, ami belém került, ehhez nagyon jól jött a zene. Leginkább a bőgös játéka kötött le. Szimpatikus volt a hozzáállása
a zenéhez és a hangszeréhez, mindkét értelemben. 😊
A Gyulai Kamarazenekar | Fotó: Kiss Zoltán |
A koncert után melegebb
ruhát öltöttem, az esték még nem annyira nyáriasak. Az ismerős utolsó "Hazám, hazám" hívásra elfoglaltam a helyem a
Várszínpad nézőterén. Jó volt újra itt lenni. Szeretem ezt a teret. Az angolok
Hamlet, ki van ott? előadását kíváncsian vártam. A színpad közepén egy kétszemélyes bőrkanapé. A
sarokban egy dobfelszerelés. Semmi más. Ja, de előttem pont egy kék hosszú selyem
függött le, amiről lehetett gondolni, hogy majd lesz valami. Tenger, patak, bármi.
Hamlet, Tom Chapman | Fotó: Kiss Zoltán |
A műsorfüzetben azt
olvastam, hogy ezt az előadást olyan közönségnek is szánják, akik már
valamilyen traumát átéltek. A dráma szerepeit mindössze hatan játszották
el. Hamletet már az elején megszállta apja szelleme, így megkettőzödött
tudatállapotban beszélt, kirázva magából apja szavait. Érdekes előadás volt,
ezekhez hasonló megkettőzödésekkel. Néha úgy éreztem, mintha egy nagyon komoly
kamaraoperát néznék, amiben hangsúlyosak az áriák, ezért kitettek, teátrálisak. Miközben
minden jelzésértékű volt, a tér, talán még az idő is, nagyon sok vér folyt –
konkrétan.
Polonius,Stephen Kennedy és Ophelia, Bathsheba Peipe | Fotó: Kiss Zoltán |
Számomra emlékezetes szép kép marad, amikor Ophélia a hasán kúszva a hátán hozza ki a kanapé mögül leszúrt
apját. Olyanok voltak, mint egy csiga. Mindketten vértől is átitatva.
Az este hosszúra
nyúlt, biztos az igazgató úrnak is, aki vacsorázni vitte az angol társulatot.
Hegedűs Gyöngyit is megihlette a Flute-előadás:
Ananász-csendélet
mert ha lesznek ketten egy testté akkor anyja is a föld alatt rohad innen földjükön nem termő
édes gyümölcsillata szagoktól is meg lehet őrülni nincs lény az emberen kívül kit saját szaga
emberek közül kilakoltat hont így foglal a messziről hazaérkező undora birodalma hatósugara
bárhol hatóságilag lezárt tetthelyet biztosítva vagy halálát lábon kihordó apja is gyilkosával
bujálkodik tengerként táncoltatva hantokat vagy anyja egy a gyilkossal elmondja helyette a
monológokat a fiú nem lehet így egy test anyjával magzatkorban sem a magzat nem kovász
mi egybekeleszt maghőmérsékleten érlelt délszaki gyümölcs híre hamva ha a teremtés
hatnapos háború nincs a halálban sem nyugodalom napja csak a csendéletnek leszakított
gyümölcs rothadó szaga
Hegedűs Gyöngyit is megihlette a Flute-előadás:
Ananász-csendélet
mert ha lesznek ketten egy testté akkor anyja is a föld alatt rohad innen földjükön nem termő
édes gyümölcsillata szagoktól is meg lehet őrülni nincs lény az emberen kívül kit saját szaga
emberek közül kilakoltat hont így foglal a messziről hazaérkező undora birodalma hatósugara
bárhol hatóságilag lezárt tetthelyet biztosítva vagy halálát lábon kihordó apja is gyilkosával
bujálkodik tengerként táncoltatva hantokat vagy anyja egy a gyilkossal elmondja helyette a
monológokat a fiú nem lehet így egy test anyjával magzatkorban sem a magzat nem kovász
mi egybekeleszt maghőmérsékleten érlelt délszaki gyümölcs híre hamva ha a teremtés
hatnapos háború nincs a halálban sem nyugodalom napja csak a csendéletnek leszakított
gyümölcs rothadó szaga
Ferenczy Károly Ananász-csendélet |