Lenne bár napfény mindig!

Harmadik fejezet, harmadik nap

Aztamindenit! Micsoda Hamlet érkezettt Jekatyerinburgból Gyulára. A maroknyi közönség a Kamarateremben hosszú percekig állva tapsolt. 

Nikolai Kolyada nemcsak a társulat alapítója, de ennek az előadásnak is a rendezője, díszlettervezője, a látványért is ő felel, de még a zenéket is ő állította össze. Ezen kívül szinész és drámaíró is. 2001-ben ígérte meg, hogy a másfél milliós város legjobb színházát épiti fel. Ha ez alapján az egy előadás alapján van jogom megítélni, sikerült neki. 

Sokféle Hamletet láttunk, ne is hasonlítsuk össze őket, mindegyik egyedi.

De ez... Nincs de! Ez a Hamlet nagyon ütött. Fejbevert. Már ahogy elkezdődött érezni lehetett, hogy itt valami történni fog. Bennem is. 

Tánccal, erős zenével inditottak. Mintha egy pogány ünnepélyen lettünk volna. Belenyomtak a székbe. Lenyűgöztek. De néha ingerült is voltam, hogy miért kell nekem ezeket a primitív, elállatiasodott figurákat néznem. Az is megfordult egyszer a fejemben, hogy kihívom az állatvédőket is. Mit keres élő állat a színpadon?! És mi az, hogy nyalogatjuk a farkát?! Miért kell szegény patkányt ezzel a hangzavarral kínozni? Egy kislány is megjegyezte mögöttem, hogy "Szegény!"... 
Mindenesetre úgy láttam, jól viselte a szereplést. Remélem is?! - emelhetném fel én is rázva a mutatóujjamat, ahogy Hamlet apjának szelleme tette időnként angyalruhájában. Szóval szerettem és utáltam is egyben mindent, nem tudtam közömbös maradni, kiparancsoltak a konfort zónámból és muszáj volt ott lennem. 

Szívesen lennék néhány napig Kolyada fejében. Nagy élmény lehet. Megnézném a kombinációit, asszociációit, fantáziáját és képeit. Hallgatnám mit gondol, min mereg, milyen félbehagyott mondatok vannak benne.

Összeszedem, milyen képekre emlékszem, mindenféle elemzés nélkül... 

Színészek: állatias figurák, szemük feketére, kékre, zöldre festve, mint a pandáknak, a nyelvük pedig időnként kilógott. Nadrág és szoknya is volt mindenkin, akár fiú volt, akár lány. Mindenkin színes, kötött svájci sapka. A nyakakban póráz. A nadrágok egy idő után a fejekre kerültek. A hóhérok jutottak eszembe. Kivégzőosztagosok.

Rosencrantz és Guildernstern, valamint Hamlet

A királyi figurák fején folytó nyakörv, tövis koszorú szerű korona. 

A tér: a színpadon végighúzódó falon festmények, előtte a falnak támasztva hímzett párnák, nagy mennyiségben. A fal közepén kétszárnyú ajtó.

Kellékek: időnként bekerül a térbe nagyon sok parafadugó. A „bulik” akkor kezdődtek, amikor ezeket egy vödörrel valakire ráborították. Ha egyet egy pár a szájába vett, mint a felhúzott babák, forgatva a fejüket harapták a dugót, csókolóztak.

Párnahuzatok, takarók, üres aluminium dobozok mind-mind kellékei voltak az előadásnak. És a Mona Lisa festmények. Nagy mennyiségben. Időnként kihasználták, megbecstelenitették. Ezen kívül egy nagy műanyag medence is játszott, vagy játszottak benne, amit vízzel feltöltöttek, vagy éppen a vízet kimerték belőle. De ugyanez a medence hajó is volt, evezője egy óriás fakanál. Ez túl viccesnek is hatott a többi "dologhoz" képest.

Zene: erősek, hangosak, hatásosak. Valakit talán zavart is. Minden a Puszigdá bugyet szonce dalocskával kezdődött... 

Igazgató úr továbbított egy levelet Hegedűs Gyöngyitől, akire hatott és akit megihletett ez az előadás. Ime az írása.

Ferenczy Károly: Noémi kibontott hajjal

"Kibontott hajjal

kell méreg fülbe tőrre pohárba vagy az egész a túlhordott terhesség toxémiája az anyát mérgezi magzata a magzatot az anya az őrületet tettette vagy a tettet a fiú nem a tettes tettet hanem akit a legyilkolt atyja elkövetett azt mondja a mellettem alvó ő csak ophéliát sajnálja az egészben és talán igaza van őt annyian csak részben sajnálják a közszemlére kitett bomlott hajáért pedig akkoriban csak atyja láthatta volna így de annak nézése már közszemlére kitett tetem a mellettem fekvő is csak álmán kívül sajnálja a lányt pedig mikor a tőr kulisszák mögé nyúlt és atyja testében a valóságban folytatódott szúr csatornája ő is szerelmétől lett teljes árva mint mi mindnyájan a tettetés benne lett valódi őrület attól kezdve nem lehetett a tettet sem tovább tettetni"

Köszönjük!

 
Az előadás után nehéz volt megszólalni, de muszáj volt átmenni az Erkelbe a Rák Jóskára... Esőben...

Erről többet itt >>> 

A többi néma csend...  Ja, még annyit, hogy fáztam. A légkondik... Az én csülkeimet is felajánlhattam volna a Kolyada féle Hamlet előadáshoz... fagyasztva.

Fotók: Kiss Zoltán