Sztárok Gyulán

Ötödik fejezet, ötödik nap

Itt a hétvége. Egyre több embert látni a  városban. Két program várt ránk pénteken, egy román Hamlet és egy Tiger Lillies koncert.

Joanna Śnieżko-Misterek a European Shakespeare Festivals Network ügyvezető igazgatója is ma érkezett Gyulára, a férjével. Az igazgatónő még nem járt itt, mindenre nagyon kíváncsi. Vasárnapig megnézi az Unteatru előadását a Tiger Lillies koncertet és a Rosencrantz és Guildernstern bemutatót.

A héten már láttuk hat szereplővel a Hamletet, ezen a kora estén hárman vannak a háromszor hármas fehér dobogón a Kamaraszínház közepén. Körbeüljük a játékteret. Egy nő és két férfi játssza el a szerepeket jelmezek és kellékek nélkül. (Egyébként itt a fesztiválon is láttuk már háromszereplős Hamletet, a Krétakörét, hamlet.ws-t. Emlékezetes maradt.) A román változatban a szövegek fölszabdaltak, a szerepeket is mindhárom színész birtokba veszi. Nem voltam benne biztos, hogy a kimondott szavakkal azonos-e a feliratozás. A műsorfüzet szerint az előadás lényege, hogy elgondolkodtasson minket, vajon megbosszulható-e a bűn. Időnként magyarul is hallottunk mondatokat, annak köszönhetően, hogy a rendező-színész Kerek Peter, valamint Richard Bovnosczi magyar származásúak.

Unteatru - fotó: Kiss Zoltán

Hegedűs Gyöngyi gondolatai az előadásról egy Ferenczy-festménnyel:

A tékozló fiú hazatérése
hárman játsszák az összes szerepet tett indíték lehetőség belső minden szög a mester sosem
követőre csak elkövetőre talál a tett lemezteleníti az indítékot vagy álruhája az indíték tett és
lehetőség nélkül tékozló fiúként egyre meztelenebbül hazatér csak atyja várja pedig csak
anyja várhatná az érzékelésnél mélyebb tapasztalásnak már nem feküdhet de még temetkezhet
mellé az idő kegyként különös kegyetlenség

Ferenczy Károly A tékozló fiú hazatérése

A két előadás között egy kedves párral futottam össze és sütiztem a Kézművesben. Leó és Szilvi három éve járnak Gyulára, a Shakespeare Fesztiválra. Azt mondják, ez a kedvencük. Ők is színházi emberek, drámapedagógusok, fesztiválszervezők. Pláne köszi az elismerést!

Együtt mentünk vissza a Kamaraszínházba, ahol óriási nyüzsgés volt, mint egy koncert előtt. Ja, Tiger Lillies koncert elé néztünk. 😊 A Várszínpadon az aradiak próbálták a Rosencrantz és Guildernstern halott Tom Stoppard-darabot, amiben egyébként a másnapi bemutatóban a Tiger Lillies is zenél. De most itt volt dolga a londoni kultzenakarnak, de jegyezzük meg, tök rendesek, hogy átadták a színpadot a színészeknek. Szűkösen, de befértünk a Kamaraterembe, bár a nézőtéri felügyelő cipőkanállal ültette be a nézőket.

 

Kit láttam még itt? Dánáiel András írót és Kiss Ottó költőt. :)

Hab a tortán: Cseicsner Otilia dramaturg a fürdőben eligazított egy török hölgyet, akivel itt a színházban is összefutott. Kiderült, Ankarából ezért a koncertért utazott ide. Amikor kiderült, hogy a szombati bemutatóban is szerepel kedvenc zenekara, úgy döntött, még egy napot marad. Egyébként Leóék is maradtak még egy napot. 😊 No, ez ilyen. Mindenkit elkap a fesztivál-gépszíj. Főleg, ha jó a hangulat.  Az ankarai nézőnk egyébként a születésnapját is ünnepelte. Isten éltesse!

Még egy darabig beszélgettünk az utcán a színház előtt, majd mindenki nyugovóra tért, mert hosszú volt a koncert... szünet nélküli, de bíííírtuk, tényleg! A Tiger Lilliest nem kell bemutatnunk. Ők is remélték, hogy jól ismerjük őket. Nahát, most vettem észre, hogy péntek tizenhárom volt. Húhú!

Kalózfelvétel a gyulai koncert ráadásából: