Július 16., 17., utolsó napok
 | ||||
| ifj. Vidnyánszky Attila és Gedeon József a III. Richárd premierje után. Az alkotók minden esetben Shakespeare plakettet kapnak. fotó: Szkárossy Zsusza |
Eljött az utolsó két nap. Tiszteletet érdemel a fesztivál. Minden
elismerésem a Várszínház munkatársainak. Tudták, hogy mindössze hárman
szervezik le a programokat? Gedeon József, az igazgató, Hargitai Éva a
művészeti titkár és Vágó Marianna, produkciós vezető intézi a Várszínház
ügyeit, foglalkozik a nézőkkel és a szakmával. A nyári összművészeti fesztivál
idején Kósa Zsuzsa néni besegít, ő szállásokat keres és biztosít a városban az
alkotóknak és az újságíróknak. Úgy tudom, ez már nem is olyan könnyű dolog,
mert amióta megnyílt a strand fedett élmény része, valamint az Almásy kastély,
egyre több a turista érkezik ebbe a pici, ámde annál több kulturális élménnyel
rendelkező városba.
 |
| Nádasdy Ádám éppen felszólal |
Hétvégére lehűlt a levegő. Kiváló konferencia-idő volt. A
megszokott helyszínen, a Mogyorossy Könyvtárban voltunk. A kényelmes fotelekben és hátrább a pótszékeken is mindenhol ültek. Teltház. Ez körülbelül
60-80 embert jelentett. Tehát szép számmal hallgattuk a hat kiváló előadást.
Néhány újságíró már megírta, miről volt szó, én csak annyit jegyzek
meg, hogy örülök, hogy megtudtam Nádasdy Ádámtól, hogy hogyan működik a tegezés
és a magázás a magyar fordításokban és hogy Szabó T. Anna hamarosan kijön a
Szeget szeggel fordításával.
Este a Kamarateremben az angol-ausztrál V. Henrik előadást
láttam Philip Parr – a Shakespeare Network tagja – rendezésében. Az
egyszemélyes előadást sajnos az utolsó sorból láttam, így nem voltam minden
vizuális élménynek a birtokában. Örültem, ha a tábori ágy éppen trón, vagy
lövészárok volt, így mozdult a színpad és a színész is, hogy én is tanúja
lehessek V. Henrik, a hős király történetének. De nagyon szép angolsággal hallottam a
tehetséges Brett Brown-t, aki bár ausztrál, Angliában is játszik, még musicalekben
is. Egyszer mi is hallottuk énekelni, mintha valamilyen gregorián lett volna.
Lenyűgöző volt. A sajtótermékből kialakított koronáról is sok minden eszünkbe
jutott. A rendező egy kis papírlapot adott a kezünkben az előadás előtt, amiben
az is állt, hogy főként az EU kilépésről szóló népszavazás játszott nagy
szerepet a Henrikről való gondolkodásukban. Magyarországra érkezve pedig a
nizzai tragikus eseményekről értesültek. 
Az utolsó nap ismét a fiataloké volt. Rómeó és Júliát
láttunk sajnos a vár helyett az Erkelben, valamint egy örömkoncertet
hallhattunk. Az elején lelkesedtem az
előadásért, de aztán picit elálmosodtam. Talán már késő volt. Az a fontos, hogy
a kaposvári egyetemisták élvezték a játékukat. A Bájoló magazin megírta. >>>
Jó volt, hogy ezen a fesztiválon ennyi kiváló, magas
minőségű előadás volt, hogy tartalmas délutáni beszélgetéseken vehettem részt,
és bár – ahogy Nádasdy Ádám mondja -, néha 12 fogás helyett elég lett volna 4
is, úgy érzem, ez még mindig a jobb annál, hogy négyet várunk, de csak egyet
kapunk. A fiatalok még kibontakozóban vannak, természetes, hogy mindent
megmutatnának magukból. Lesz idejük csiszolódni. Nekünk pedig jön egy év, mielőtt
újra találkozunk.
