Szivárvány - ajándékba

2017. július 7. este - Gyula

Első három nap: július 7., 8., 9.

Nemsokkal azután, hogy megérkeztem Gyulára, rövid zivatar volt. Nem épp vihar, az most a programban sincs ;, csak egy intenzív fél órás zápor, hogy felfrissítse a megrekedt, fülledt levegőt. Már csak csepergett, amikor észrevettem a szivárványt az égen és magamban a hiányt, valaki nem lesz itt. Gedeon Józsefnek adtam ott azt a szivárványt, a 13. év nyitó napján, ahova ő már nem tudott eljönni. Örök hálám hogy fáradhatatlan munkával megteremtette minden évben a Shakespeare Fesztivált és elhozta ide szellemem.

Az első este nemcsak az égen volt szivárvány, hanem Puck kezében is. Szivárványszínű nyalókával rosszalkodott. Egy Puck-lány. Arany dresszbe öltözve, félrebillentett pici bohócsapkában, mintha az 50-es évek amerikai filmjeiből lépett volna elő. Kulcsár Noémi rendezése és koreográfiája ismét emlékezetes maradt. Tavaly egy Macbeth, azelőtt egy Rómeó és Júlia előadás is gazdagította a programot.

Hajszán Kitti lenyűgöző Puck volt

Nem mondom, hogy mindent értettem, például ezt az amerikai fílinget nem annyira, de tény, hogy volt miről beszélgetni a másnapi szeánszon, ahol a workshop résztvevőivel, csupa 16-17 éves diákkal dolgozta fel a témát Nagy András, egyetemi docens, a Grémium tagja. Szerinte, aki a nyári szünetben egy műhelymunkára bejön délutánonként, az megérdemli. :) Tényleg le a kalappal a fiatalok előtt, másnap is teljes létszámmal ott ültek a három órakor kezdődő beszélgetésen. Ám még egy meglepetés-vendég érkezett ekkor, Nádasdy Ádám, akit az előző nap egyikőjük már emlegetett, mert mély nyomokat hagyott benne tavalyi jelenléte.

Nádasdy Ádám és Nagy András az ifjúság körében

Ádám és András rengeteg érdekes dolgot mondtak a két nap egy-egy órájában. Pl. az angolok és a franciák koromban meghatározó stílusbeli különbségéről. A patetikusabb franciák, Corneille, Racine fanyalogtak miattam, aki vállalkozó voltam és inkább arra törekedtem, váltsanak minél többen jegyet előadásaimra. Ezért mindent meg is tettem, közönségvonzóvá tettem darabjaimat, hogy igazán szórakoztassak. Ez akkor nem volt szokás, máshol csak a főurak jártak színházba, az alacsonyabb származásúak nem. Színházat helyeztem el a színházban, dalbetétekkel gazdagítottam történeteimet. És igen, pl. a szonettjeimet is így adtam ki: Shakespeare szonettjei, pedig abban a korban ez nem volt divat. A szerző a másodlagos információ volt egy címlapon.

De vissza a Szentivánéji álom táncjátékhoz, hisz ez volt a nyitóelőadás, az összművészeti fesztivál első bemutatója. A térben fémállványok ledsorral díszítve, ide vonultak el a szereplők, leginkább Puck, Heléna és Oberon, akik mindig végig jelen voltak. Modern ruhák a táncosokon, a részeg mesteremberek elegáns öltönyben. A szerelmes párok elég egyformák, a főúri párból Hyppolyta és a tündér pár tűntek ki valamennyire. Volt egy érdekes táncjelenet, amikor csak férfiak táncoltak páros táncot. Puck ezt szét is választotta. Vagy volt néhány „szado-mazo” mozdulat az előadás alatt egyes jelenetekben és mintha a szamár-fej maszk strassz sorral, majd a menyasszonyok fején is a maszk a darab végén valami ilyen jelkép lett volna. Elgondolkodtunk az előadás kapcsán a házasság fogalmán. Ezzel azt akarja mondani a rendező, hogy az esküvő után álarcot viselünk? Miért lesz minden más ezzel a ceremóniával? Miért veszítjük el az identitásunkat? Merre visznek a vágyaink? És persze a szokásos kérdések a darab kapcsán: mi az erdő? Tudatalatti? Magány? Vagy valami más? Kik vagyunk? Mit álmodunk?

És jönnek még a kérdések: Kik ennek a darabnak a főszereplői? Kinek a sztorijával megy a néző?
A tánc jó kifejező eszköz mindenre, érdekes és merész választás, hogy a fesztivál bemutatója szokatlan módon egy táncjáték volt, ráadásul Felix Mendelssohn zenéjére. Ez Varga Marianna, a november 1-ig kinevezett ügyvezető érdeme.

Puck és a mesteremberek épp... khm... gatyaletolás után

És ugyanezzel a műfajjal, valamint zenével folytatódott a hétvége. Vasárnap újra a W. H. formáció jött el Gyulára, immár negyedszer, hogy szonettjeimet mai zenei formába öntve adják át. Sena ismét fantasztikus volt, nemcsak a hangja kiváló, de kitűnő színésznő is. Lehet, azért nem játszik máshol, mert Irie Maffiás teendő sem engedik meg. Nádasdy Ádám volt most a műsorvezető, konferanszié, aki a dalok előtt vagy után felolvasta a szonettet valamelyik magyar fordításban. Emellett természetesen más hasznos információkat is kaptunk. Elgondolkodtatott, hogy visszajön a divatba a közösségi szórakozás, azaz újra divat koncertekre és irodalmi estekre járni. Nincs lemezeladás, viszont a zenekarok fesztiváloznak, koncertekre járnak. Kevesebb könyvet is veszünk, viszont elmegyünk irodalmi estekre, mert jobb együtt meghallgatni egy valamilyen művet. De kérdés, hogy ez a jelenség lazítja-e a pl. az irodalmi műfaj terméseit, hiszen azon az estén nincs a kezünkbe a mű, nem tudunk elgondolkodni fölötte. A Múzeum-udvarban aznap este biztos, hogy Gedeon József is velünk volt, akinek kedvence volt a jazz és biztos kedvére való lett volna ez a koncert. A ráadás számot neki ajánlották a művészek.

Sena

A vasárnap estét egy nehéz Macbeth táncjáték zárta. Mozdulatművészek adták elő zord és kegyetlen történetemet. Van még mit ezzel kapcsolatban megemésztenem, de amíg ezt teszem, várom a következő napokat, ahol újra a színészi játéké lesz a főszerep.

www.shakespearefesztival.hu